Cukorfalat

2014. július 01. 10:39 - Kővári György Márió

Csúnya, gonosz kislány


A pedofília nem túl népszerű téma az amerikai filmiparban (bár nyilván máshol sem), ami persze nem csoda, hiszen ilyesmire nem lehet, de legalábbis nem illik komikus elemeket ráhúzni, drámának túl durva, az emberek meg különben sem ilyesmire vágynak a pénzükért, amikor megveszik a mozijegyüket. Klasszikus tabu tehát, hasonlóan az erőszaktevéshez és még egy rakás hasonló dologhoz, amivel független elsőfilmesek próbálkoznak esetleg, hogy bebizonyítsák - pl. egy Sundance-en -, hogy milyen érzékenyek is ők szociálisan.

Habár a nem túl kurrens, többnyire a szőnyeg alá söpört téma alkalmas figyelemfelhívó lehet, de csak akkor, ha képes megtalálni az ilyesmit nem élből elutasító, a világot kizárólag rózsaszín szemüvegen át nézni hajlandó közönségét. Az ilyenekből azonban kevés akad.
A Cukorfalatot követően rájöttem, hogy még ezen az igencsak speciális téren sincs új a nap alatt, így az izraeli Csúnya, gonosz bácsik sem találta fel a spanyol viaszt, hiába lelkendezett érte Quentin Tarantino; Navot Papushado és Aharon Keshales előtt valaki - nevezetesen David Slade - már nagyon hasonló módon (kivéve a fekete humoros részeket) feldolgozta a témát (az meg más kérdés, hogy Slade ezek után kénytelen volt olyasmit elvállalni, mint pl. az Alkonyat: Napfogyatkozás, de hát nyilván neki is kell számlákat fizetnie).

Tovább
Szólj hozzá!

A csodálatos Pókember 2.

2014. június 26. 10:14 - Kővári György Márió

 
Nincs szükség a Disney beleszólására ahhoz, ha valaki Marvel-adaptációt akar készíteni, hiszen az egércég nem az összes képregényszereplő filmes joga felett rendelkezik. A hálószövő például a Sonynál van, és 2002-ben le is forgattak egy korrekt, de valahogy mégsem az igazi filmet. Sam Raimi és Tobey Maguire kollaborációja végül trilógiává bővült, ám a folytatásonként csökkenő színvonal, a fanyalgó kritikák, és az egyre csalódottabb rajongók miatt a cég reboot-projektbe fogott, ennek eredménye lett az egyszerűen csak A csodálatos Pókemberre keresztelt új film 2012-ben, ami helyből jobban sikerült, mint a három korábbi mozi együttvéve, és bár a melegvizet közel sem találta fel, nagyon kellemes bevételeket produkált (több mint 700 millió dollárt), így a folytatás borítékolható volt. Röviden: megérte a várakozás.

Tovább
6 komment

A rajtaütés 2.

2014. június 19. 10:03 - Kővári György Márió

Néhány éve nagy meglepetés volt A rajtütés című indonéz akciómozi, amely átszámítva alig 1 millió dollárból készült, ehhez képest majdnem a tízszeresét (!) profitálta, és bár gyanúsan hasonló sztorija volt, mint a Dreddnek, ez nem jelentett akadályt, hogy végigtarolja a világot. A nagy sikerre való tekintettel nemrég elkészült a folytatás, de egy harmadik rész is tervbe van véve, sőt egy remake-re is számítani lehet, elmondható tehát, hogy Gareth Evans író-rendező nagyon belenyúlt a tutiba. Ám ahogy az lenni szokott, ha egy recept az adott körülmények között beválik, az másodszorra már nem biztos, hogy ugyanúgy működni fog. Noha az eddigi visszajelzések hajlamosak szuperlatívuszokban beszélni A rajtaütés 2.-ről (az ausztrál plakátra pl. egyenesen azt írták, hogy "Minden idők legjobb akciófilmje"), az imdb-n meg 8,8 csillagon áll, a valóság közel sem ennyire rózsás.
Ami az első részben a remek hangulatot és drámai feszültséget adta, nevezetesen a lezárt toronyházban rekedt kommandósok harcát a kegyetlen gengszterekkel, az most teljesen eltűnt, helyette egy sokszereplős és sokhelyszínes, beépülős zsarus, maffiás alapsztori van, kicsit hasonló a hongkongi Szigorúan piszkos ügyekhez, néhol a Szemtől szembenhez, meg talán egynémely Scorseséhez. A lényeg, hogy a fedett zsaru egy idő után már nem tudja eldönteni, hogy rendőr-e még, vagy már ő maga is bűnöző. 2014-ben ez már közel sem eredeti ötlet, ráadásul ezzel épp az előzmény lényegét sikerült maximálisan kilúgozni. Ami azt illeti, szerintem nem is kellett volna folytatni az első filmet, mert az úgy volt kerek és jó, ahogy láttuk, abban a sztoriban nem volt több.
Evans mindenesetre másképp gondolta. A mostani történet arról szól, hogy az egykori kommandó túlélőjét, Ramát, beszervezik egy speciális különítménybe, amely a várost uraló szervezett bűnözői csoportokat hivatott felszámolni. Hogy a férfi biztonságban tudja a családját, belemegy a dologba, és Yuda álnéven börtönbe kerül, ahol megmenti az egyik nagyhatalmú gengszterfőnök fiának életét. A fiú, Uco, rendkívül nagyravágyó, és nem akar addig várni, amíg apja átadja neki a vezetést, ráadásul azzal sem ért egyet, ahogy az a szervezetet irányítja, és alárendeli magát más ázsiai bandáknak (pl. a japánoknak). Hamarosan véres bandaháború tör ki, amelyből Uco óhajt győztesként kikerülni, Rama pedig mindent megtesz azért, hogy élve megússza.
A költségvetés majdnem az ötszörösére nőtt, ami a legelsőtől a legutolsó képkockáig látszik, így tehát nem csak egyetlen helyszín van, hanem sok külső és belső, akad egy durva autósüldözés, feltűnik több ismert ázsiai színész is stb., szóval elmondható, hogy tényleg magasabb fordulatszámon pörög a film. Ez egyfelől jó, mert tökéletesen felnő pl. a hongkongi akciómozik szintjére, másrészről viszont rossz, hiszen a remek alapötlet, amitől az első rész annyira jól működött, most hiányzik; a címmel ellentétben semmiféle rajtütés nincsen, olyan értelemben legalábbis, ahogy az első filmben, biztosan. Ez egy közepesnek is mondható, már sokszor látott maffiatörténet, amit "mindössze" az emel ki az átlagból, hogy Indonéziában (tehát nem "megszokott" közegben) játszódik, és az amerikai mozikhoz képest jóval erőszakosabb és véresebb.
Ez valahol talán Tarantino hatása is, de az a különbség megvan, hogy ebben az esetben az erőszak nem emelkedik groteszk magasságokba, hanem rendkívül naturális, sőt brutális módon kerül bemutatásra. Az ilyesmi sosem menne át az ilyen-olyan, álszenteskedő cenzúra-bizottságokon - pl. az MPAA-én -, ha egy amerikai filmes akarna a hazájában hasonlót készíteni. Esetleg független alkotásként tudna érvényesülni, de nagy stúdiófilmként soha. Vagy talán a legszigorúbb korhatár-besorolással, de az meg egyet jelentene a bukással... lásd megint csak a Dreddet.
A színészek általában véve jók, igazán kiemelkedő játékra egyikük esetében sem kell számítani, de hát ez nem is olyan fajta film, ahol ilyesmire szükség volna; a közönség nem ezért ül be a moziba, hanem hogy cséphadaróként verekedő szereplőket és véres akciójeleneteket lásson. Ezen a  téren már sokkal jobban teljesít A rajtaütés 2., rengeteg a bunyó, az elején ugyan kissé rövidebbek, de ahogy haladunk előre a történetben, úgy válnak egyre hosszabbá, bár azért még mindig tarthattak volna tovább is (a konyhai összecsapás talán az egyetlen kivétel), ráadásul az is elég jó lett volna, ha egy hangyányit kevésbé rángatják a kamerát, mert emiatt néhol alig látni valamit - ráadásul a kaszkadőrök is iszonyú gyorsan mozognak. (Hol vannak már a Mortal Kombat nyugdíjas tempójú simogatásai...)
A pozitívumok közé sorolhatók még az "egyedi" bérgyilkosok: a két kalapáccsal hentelő Hammer Girl, és a fém baseballütővel daráló Basball Bat Man, de viszontlátjuk az első film Mad Dogját is.
Jó a fényképezés, ellenben néhol túlságosan sűrű a vágás, a legnagyobb gond viszont a hosszúság. A 150 perc egyszerűen túl sok és túl tömény, ráadásul nem egy helyen túlságosan le is lassul a tempó, némely jelenetre meg simán csak nincs szükség, mert semmit sem (vagy nem sokat) tesz hozzá a történethez (pl. Mad Dog és a nő dialógja). Az előd a maga alig 100 percével jóval egységesebb és "egészebb" volt, itt viszont több felesleg akad, ami indokolatlanul növeli a filmhosszt. Nem kezd feltétlenül a néző fészkelődni a székében, de talán jobb lett volna megmaradni olyan 120 perc környékén (megint csak: a kevesebb több).

Egynek nem rossz A rajtaütés 2., de mint a legtöbb esetben, egy folytatáshoz nem elég csak annyi, hogy visszatérnek az első rész szereplői és több az akció.
10 komment

Kis nagy emberek

2014. május 16. 09:15 - Kővári György Márió

Törpe, kicsi ember, liliputi, magasságát tekintve kihívásokkal küszködő... bármilyen szalonképes vagy kevésbé szép szóval is akarjuk kifejezni magunkat, minden esetben közös, hogy ezeket a jelzőket vagy körülírásokat rendkívül alacsony emberekre értjük (orvosi értelemben az átlagosan 140 cm alattiakra).

Az "extrém" alacsony növés általában genetikai eredetű, de lehet tápanyaghiány vagy hormonzavar következménye is. Az esetek mintegy 70 százalékáért az akondroplázia nevű betegség a felelős, ennek következtében a szervezet nehezebben alakítja át a porcot csontszövetté a kar és a lábak hosszú csontjaiban. Az ilyen embereknek általában átlagos méretű a felsőteste, lábaik, karjuk és ujjaik viszont az átlagosnál rövidebbek. A fej mérete nagyobb az átlagosnál, a homlokcsont pedig hangsúlyos lehet.
A disztrófiás diszplázia jóval ritkább elváltozás, 100,000 főből csupán egyet érint. Következtében az alkar és a lábszár rövid marad, a gerinc görbesége pedig az évek előrehaladtával súlyosbodhat. A spondylo epifizeális diszplázia (SED) okozta elváltozások a kollagéntermelés zavara miatt megakadályozzák a csontok és kötőszövetek normális fejlődését, ennek hatására a felsőtest, nyak, és végtagok az átlagosnál kisebbre nőnek, míg a kezek és a lábfejek átlagos méretűek lesznek. A gerinc fokozódó görbesége légzési nehézségeket okozhat, és a csigolyák rendellenes fejlődése a gerincvelő sérüléséhez vezethet.

A kisnövésű emberek sokáig vásári mutatványok és torzszülött-bemutatók, esetleg királyi udvarok (pl. Spanyolországban) érdekességei voltak, ám némely esetben szerencsére sikerült nekik kitörni alacsony világukból, és normális méretű embertársaik nyomdokaiba lépni. A filmipar is hamar felfedezte magának a kicsi embereket, persze termetük miatt jobbára speciális szerepkörben láthatóak, pl. komikus-, fantasy, sci-fi- vagy horrorszerepekben, ahol valamilyen szélsőséges megjelenésre van szükség (pl. manó, törpe stb.).

Lássuk a legismertebb és legkedveltebb alacsony nagyságokat, akik sok élvezetes percet szereztek a nézőknek a mozitermekben vagy a képernyőkön.
 
Verne Troyer
Ő gyaníthatóan minden idők legapróbb színésze és kaszkadőre (!), aki filmekben szerepel. Magassága mindössze 81 centiméter (ezzel egyben a világ egyik legalacsonyabb embere), legismertebb alakítása pedig az Austin Powers-sorozat Kicsiénje, de feltűnt többek között a Wishmaster, a Joe, az óriásgorilla, és aHarry Potter és a bölcsek köve című filmekben is.
 
Warwick Davis
Az angol születésű Davis a világ egyik legismertebb törpeszínésze, ami elsősorban George Lucasnak köszönhető, hiszen több filmjében is szerepelt, egyik állandó színészének tekinthető (WillowStar Wars-filmek). Magassága kb. 101 cm. 11 évesen válogatták be A Jedi visszatér szereplői közé, a Willowcímszerepét pedig Lucas kifejezetten őrá írta.
Apósával, a szintén alacsony növésű Peter Burroughsal egy színészügynökséget (Willow Management) vezet, amely kifejezetten kicsi emberekre specializálta magát.
Filmszerepei között megtalálható többek között a Fantasztikus labirintus, a Gyilkos kobold-sorozat, és több Harry Potter-film.
 
Billy Barty
Billy 114 cm magas volt, és az 1950-es években kezdte változatos filmes és tévés karrierjét, bár kisgyerekként már 1931-ben szerepelt.
Aktív korszakában jobbára komikus mellékszerepeket osztottak rá, de azért sok "komoly" felkérést is kapott, például a Ralph Bakshi-féle A gyűrűk urában, a Legendában, vagy a He-Man - A világ urában. Sok más kicsi emberhez hasonlóan őt is beválogatták a Willow nelwynjei közé, ahol egy öreg varázslót játszott.
Színészi munkái mellett aktívan kiállt a törpeséggel születettek jogai mellett, és még egy non-profit szervezetet is megalapított 1957-ben, melynek Amerika Kicsi Emberei a neve. A kezdeti alig húsz fős tagság az évek során több ezerre nőt.

Hervé Villechaize
A Fülöp-szigeteki származású Villechaize nem osztotta Billy Barty azon nézeteit, hogy kiálljon a kicsi emberek jogaiért, törpének tartotta és nevezte önmagát, amit amerikai kollégája csalódással vett tudomásul.
Mivel gyerekkorában sokat piszkálták kinézete miatt, a festészetben talált megnyugvást. 1964-ben költözött az Egyesült Államokba, ahol angolul tanult, festett és fényképezett, nem sokkal később pedig megkapta első színpadi szerepeit. A filmes áttörés Az aranypisztolyos férfi alcímű James Bond-film volt 1974-ben, majd 1977-től kezdődött a Fantasy Island című sorozat, ám innen egy idő után kirúgták, mivel inzultálta a stáb női tagjait és a gázsiját is kevesellte a főszereplő, Ricardo Montalbánhoz képest.
1993-ban, 50 évesen, önkezével vetett véget életének.
 
Peter Dinklage
Napjainkban alighanem ő a leghíresebb törpeszínész, ami a Trónok harca című fantasy-sorozatnak köszönhető, bár ezt megelőzően is ismert volt filmes szerepeiről.
Első nagyobb alakítása egy független produkcióban, a Csapnivalóban volt, amiben mintegy önmagát parodizálta (egy törpét, aki felháborodik azon, hogy egy film álomjelenetben törpét kell játszania), ezt pedig már egy abszolút főszerep, Az állomásfőnök követte.
Az ez utáni filmek közül kiemelkedik például a Narnia krónikái - Caspian herceg vagy a Mi a manó. A Trónok harca mellett további mozikban és tévésorozatokban is látható, például az X-Men - Az eljövendő múlt napjaiban vagy szinkronhangként a Family Guyban, a jövőben pedig el kívánja játszani Hervé Villechaizet a róla szóló életrajzi filmben.

David Rappaport
Az angol színészt leginkább Terry Gilliam Időbanditák című filmjéből lehet ismerni.
Pszichológusként végzett a Bristoli Egyetemen, de komolyan sosem praktizált. A BBC-nél kezdett játszani gyermekműsorokban a '70-es évek végén, és karrierje során sokat dolgozott különféle tévésorozatokban (pl. The GoodiesL.A. Law stb.).
Profi módon játszott tangóharmonikán és dobon, ám élete végén ezek sem tudták a depresszióját legyőzni, így Hervé Villechaizehez hasonlóan (három évvel korábban) ő is öngyilkos lett. Ekkor éppen egy Star Trek - Az új nemzedék-epizódot forgatott; a jeleneteit újra akarták venni egy másik színésszel, de egy kollégája nyomásának hatására a producerek elvetették ezt az ötletet, és inkább kivágták ezeket a részeket a kész filmből. (Egy későbbi Blu-Ray-kiadáson viszont megtalálhatóak.)

Kenny Baker
Egy másik híres Star Wars-színész, aki R2-D2 "szerepében" eddig hat élőszereplős mozifilmben volt látható, de a hírek szerint a folytatás(ok)ban is benne lesz.
Filmes pályafutása előtt dolgozott többek között cirkuszban és jégrevükben is. George Lucasszal és a Csillagok háborújával 1977 óta van kapcsolatban, ám nem csupán a tömzsi asztrodroid megformálójaként ismert, hanem ewokként is: ő Paploo, aki ellopja a Jediben a rohamosztagosok egyik terepsiklóját. Eredetileg Wicketet játszotta volna, de az a szerep végül Warwick Davisnél landolt.
Bár sokan elsősorban a Star Wars kapcsán kedvelik, de szerepelt Az elefántemberben, az Időbanditákban, a Willowban, a Fantasztikus labirintusban és az Amadeusban is.
 
Michael J. Anderson
David Lynch, meggyes pite, Twin Peaks, vörös függönyök és a visszafelé beszélő, táncoló emberke. Bár sokan törpének gondolják, Anderson nem az, viszont egy ritka genetikai betegségben szenved, ami a csontanyagcsere működési zavarait okozza ("üvegcsontúság").
Anderson komputertechnikusként dolgozott többek között a NASA földi személyzete között az űrsikló-programban.
Összesen négy Twin Peaks-epizódban szerepelt, majd a Tűz, jöjj velem! alcímű mozifilmben is, és feltűnt Lynch Mulholland Drive című mozijában - ahol egy normális magasságú karaktert alakított. A színész játszott az X-aktákban, a Star Trek - Deep Space Nine-ban, és a Carnivàle – A vándorcirkusz című sorozatokban is.
 
Tony Cox
A népszerű afroamerikai színész szintén gyakorlott dobos, már 10 éves kora óta játszik ezen a hangszeren - saját elmondása szerint autodidakta módon megtanulva.
A színészkedés iránt Billy Barty hatására kezdett érdeklődni, ezért 18 évesen Los Angelesbe költözött, ahol színitanodába járt, a tévés és filmszerepek pedig nemsokára meg is találták. Játszott reklámokban és sorozatokban, 1981 óta pedig mozifilmekben is, például A Jedi visszatérben, az Ewoks - A Bátrak Karavánjában és Harc az Endor bolygónban (ha csak a Star Warsokat vesszük), ezen kívül azŰrgolyhókban, a Willowban, az Én és én meg az Irénben, a Tapló télapóban, vagy a Katasztrófafilmben.
 
Danny Woodburn
A közkedvelt amerikai színész színpadon, a televízióban és mozifilmekben is rendszeresen feltűnik, eközben pedig 17 évig stand-up komikusként is szerepelt.
Ismert tévés munkái között van például a Conan, a kalandor című sorozat, a Baywatch, a Lois és Clark - Superman legújabb kalandjai, a Dr. Csont, a Seinfeld vagy a Rémvadászok.
Mozifilmjei közül néhány: Hull a pelyhesWatchmenTini Nindzsa Teknőcök stb.
Filmes munkái mellett a Filmszínészek Céhében (Screen Actors Guild) a fogyatékkal élő és a kicsi emberek ügyeivel foglalkozik, ebbéli munkáját több díjjal is elismerték.
 
Gurdeep "Deep" Roy
Az indiai származású színész egyben kaszkadőr és bábművész is. Filmes bemutatkozása az 1970-es évek végén volt, többek között A Rózsaszín Párduc újra lecsap című moziban.
A későbbiek során olyan filmekben szerepelt, mint például a Greystoke - Tarzan, a majmok ura, Tim Burton több mozijában: A majmok bolygója (kettős szerepet játszott), Nagy halCharlie és a csokigyárA halott menyasszony. Jim Hanson A sötét kristály című fantasyjében bábosként dolgozott, és persze is ő is játszott Star Warsban, mégpedig A Jedi visszatér SE-ben (ő az a lény, aki Jabba buliján fúvós hangszeren játszik).
Feltűnt még a Transformers második részében, és az új Star Trekekben, ahol ő alakítja Scotty alacsony haverját, Keensert.

Jordan Prentice
A kanadai színészt leginkább az Amerikai pite-sorozat ötödik és hatodik, csak videón megjelent részeiből (Pucér maratonBéta-ház) lehet ismerni, vagy az Erőszakik című gengszterkomédiából, ugyanakkor videoklipekben is szerepelt (pl. Vengaboys - Shalala LalaThe Bloodhound Gang - The Bad Touch).
Ma már nyilván nem túl büszke rá, de ő volt az egyik színész (13 évesen), aki Howard, a kacsa bőrébe bújt az azonos című filmben.

Zelda Rubinstein
Hogy Zelda tényleg - orvosi értelemben - törpenövésű volt-e, vagy csak kivételes alacsony (130 cm), nem tudni pontosan, mindenesetre ez nem akadályozta meg abban, hogy máig legismertebb filmjében, ami egyben a debütálása is volt, a Poltergeistben eljátssza a szelleműző médium szerepét, mint ahogy a folytatásokban is.
Számtalan tévés és mozis munkája közül néhány: Tini boszorkányokVeszélyes kívánságokSanta BarbaraA kaméleon.
Elkötelezett támogatója volt az AIDS elleni harcnak, részt vett hirdetési kampányokban és rendezvényeken. 

Phil Fondacaro
Mint a legtöbb törpeszínész, ő is feltűnt legalább egy Star Warsban; ewokot játszott a Jediben, és máig övé az egyetlen haláljelenet, melyben ewok szerepel, és persze ő is benne volt a Willow szereplői között.
Játszott a harmadik, csak videón megjelent The Addams Family-filmben, a CSI-ban, és a Sabrina, a tini boszorkányban. Felesége a szintén népszerű filmes kis ember, Verne Troyer menedzsere.
 
Martin Klebba
Több kollégájához hasonlóan neki is van egy non-profit alapítványa, amely a kicsi emberek érdekeit védi.
Színészként feltűnt többek között A Karib-tenger kalózai három epizódjában is, valamint A dög című horrorkomédia első és második részében, a Men In Black 2-ben, ill. a Dokik, a CSI:NY, és a Dr. Csont című tévésorozatokban.
Kaszkadőrként is sok munkája van, pl. HancockZombielandEvan, a minden6óVan Helsing stb.
 
Kiran Shah
A Deep Royhoz hasonlóan szintén Kenyában született, és ugyanúgy indiai felmenőkkel rendelkező színész 12 évesen került Indiába, ott ismerkedett meg a filmezéssel, ám csak egy újabb költözést követően, Londonban került közelebb a showbizniszhez. Bob Anderson, többek között Darth Vader vívómestere és dublőre kérte fel először különleges és veszélyes feladatok végrehajtására, és így máig Shah a világ legalacsonyabb kaszkadőre.
Színészi munkái közül néhány: SupermanA sötét kristályLegendaA Jedi visszatérAliensTitanic stb., míg kaszkadőrként dolgozott például A gyűrűk ura-sorozatban (a Hobbitokat is beleértve).
Érdekesség, hogy szabadidejében szeret verseket írni, több kötete is megjelent Angliában és az Egyesült Államokban.
 
Ed Gale
Jordan Prentice volt az egyik színész, aki Howard, a kacsa bőrébe bújt az azonos című filmben, Ed Gale pedig a másik, továbbá ő volt Chucky baba három Gyerekjáték-epizódban is. Gale színész és kaszkadőr, eddig több mint 130 filmben, tévéműsorban és reklámban tűnt fel, többek között az Űrgolyhókban, a Dr. Csontban, a Polar Expresszben vagy az Ó, testvér, merre visz az utad?-ban.
 
Mark Northover
Az angol színész legismertebb szerepe a Willow kötekedő Burglekuttja, akit a film végén megjelöl egy elővarázsolt madár, de a Depeche Mode-rajongók emlékezhetnek rá a Walking in my shoes című dal klipjéből is.
Filmográfiája mindössze öt címből áll, melyek közül a The Doors is kiemelkedik.

Meinhardt Raabe
A veterán amerikai színészre leginkább az Óz, a csodák csodája című filmből lehet emlékezni, melyben 24 évesen játszott (1939-ben!), így 2010-ben bekövetkezett haláláig ő volt az utolsó élő szereplő a filmből.
Fiatal korában egyáltalán nem találkozott a "törpe" szóval, és sokáig azt gondolta, nincsenek hozzá hasonló emberek; 1933-ban aztán a chicagói világkiállításon látott egy törpefalut, ahol kicsi emberek dolgoztak, és itt nyári munkát vállalt, hogy megismerkedhessen velük.
Az Ózban csak rövidke szerepe volt, a stáblistában fel sem tüntették a nevét; több szerepet nem is vállalt, hanem felhagyott a színészkedéssel, a második világháború alatt pedig civilként szolgált az amerikai légierőnél.
A háború után évtizedeken át az Oscar Mayer (amerikai élelmiszer-ipari vállalat) szóvivőjeként dolgozott.

Jack Purvis
Purvis szintén sokat foglalkoztatott színész volt, feltűnt a régi Star Wars-trilógia mindhárom részében (pl. jawaként vagy ewokként), de Terry Gilliammel is többször dolgozott: IdőbanditákBrazilMünchausen báró kalandjai.
Kenny Baker jó barátja és kollégája volt már a Csillagok háborúja előtt is, gyakran játszottak együtt színpadon és klubokban. Természetesen szerepelt a Willowban is, bár a stáblistán nem tüntették fel a nevét.
Halálát egy autóbaleset okozta, és Gilliam többek között ezért sem állt neki az Időbanditák folytatásának.


Michael Dunn
Eredeti nevén Gary Neil Miller már gyerekként kitűnt tehetségével, például három évesen már olvasott, később pedig ügyesen zongorázott és énekelt.
A szórakoztatóiparban előbb énekesként kezdte a karrierjét egyengetni, innen nyergelt át a színészkedésre, amelynek első komoly állomása az 1965-ben készült The Wild Wild West című western-sci-fi-vígjáték-sorozat volt. Később szerepelt a Star Trekben és a Bonanzában is, Oscar-díjra jelölték a Bolondok hajójamellékszerepéért, ám tévés-filmes szerepei mellett mindig szakított időt a színházra is.
Weng Weng
A szintén Fülöp-szigeteki színész és harcművész (!) eredeti neve Ernesto de la Cruz volt. 82 cm-es magasságával bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe, mint a legalacsonyabb felnőtt főszereplő egy filmben.
Első szerepei apróbb feltűnések voltak hazája filmjeiben a '70-es évek elején, ezek között pedig megtalálható egy olyan sci-fi is, melyben egy földönkívülit játszott, aki a Földön reked, és összebarátkozik egy embergyerekkel. Közel tíz évvel az E.T. előtt mutatták be ezt a mozit.
1981-ben ugrott nagyot a karrierje, amikor a kaszkadőrből lett filmrendezővel, Eddie Nicarttal kezdett dolgozni. A 00-ás ügynök szerepében - nem titkoltan a James Bond-filmekből merítve ihletet - Weng Weng sztárrá vált a Fülöp-szigeteken, és összesen hét produkcióban alakította a kemény miniügynököt.
Az ismertséget nehezen viselő színész sokat viaskodott az alkohollal, és mindössze 34 évesen, 1992-ben hunyt el.
Debbie Lee Carrington
Az apró szőkeség legismertebb filmszerepe Picur Az emlékmásból.
Sok társához hasonlóan ő is színésznő és kaszkadőr, és - micsoda meglepetés - szintén szerepelt ewokkéntA Jedi visszatérben, valamint két későbbi tévéfilm-folytatásban (A bátrak karavánjaHarc az Endor bolygón), de Howard kacsa bőrébe is belebújt.
További fontosabb szerepei: Batman visszatérMen In BlackTitanicChucky menyasszonya, valamintDr. Csont-, Dexter-, Kés/Alatt-epizódok stb.
11 komment
süti beállítások módosítása