Elekes Gergőék filmjeiről írtam már korábban a blogon. Az amatőr csapat egész érdekes témákat dolgoz fel, és magyar viszonylatban ritka műfajokban - pl. horror, sci-fi - alkot, Gergő pedig általában rendezőként, operatőrként, producerként és zeneszerzőként vesz részt ezekben.
A srácok legújabb produkciója egy 42 perces fantasztikus film, melyben a párhuzamos világok lehetőségét boncolgatják.
Gábor apja annak idején rejtélyes körülmények között tűnt el, mindössze különös jegyzeteit hagyva hátra. Amikor a fiatal férfi és két barátja megtalálja a papírokat, nyomozni kezdenek, hamarosan pedig rálelnek egy rég elfeledett garázsra, benne egy hétköznapinak egyáltalán nem mondható autóval.
A lelkesedés kétségkívül megvan, pedig Gergőék nyilván fillérekből készítik a filmjeiket, így ők is tudják, hogy eléggé behatároltak a lehetőségeik, ám ez nem szegi kedvüket. Sajnos azonban, a kevés pénz maga után vonja a meglévő, de beszűkült lehetőségeket, ill. az is eléggé szembetűnő, hogy (még mindig) hiányoznak bizonyos szakmai dolgok, amik egy akármilyen filmhez szükségesek. Nem azt mondom, hogy Gergőék tehetségtelenek, de nagyon-nagyon hiányzik egy-két profi a csapatból - pl. egy vizuális konzultáns, de leginkább egy dramaturg.
A Parallel ezek nélkül kissé amatőr hatást kelt, bár mindenképp tudatos alkotás, viszont nem elég kidolgozott a történet, ill. a karakterek sem viselkednek egészen következetesen. Kisebb-nagyobb technikai hibák vannak szinten mindenhol, ami leginkább a hangban érhető tetten, ugyanis nincsen utószinkron (csak egyetlen jelenetben, de ott se tökéletes), emiatt akár egy párbeszéden belül is sokat változik az atmoszféra; hol hangosabb, hol halkabb a háttérzaj, ami egy dolog, de akkor legalább egymásba lehetett volna úsztatni a különböző hangsávokat a vágásoknál - így viszont pattog a hang. Stb.
De hogy dicsérjek is, a filmzene nagyon jó lett, és az amatőr szereplők is tűrhetően játszanak, beszélnek (máris több így a Parallel pl. az agyonajnározott Testről és lélekrőlnél...).
Kicsit olyan a film, mint egy sorozat pilotja, a téma miatt pedig van is benne potenciál, lehetne belőle valami nagyobb durranást alakítani, ahhoz viszont tényleg kellene egy maximálisan hozzáértő szakmai stáb, akik a fényképezéstől kezdve a speciális effektusokon át a vágásig mindent tudnak a mozgókép-készítésről.
De hogy dicsérjek is, a filmzene nagyon jó lett, és az amatőr szereplők is tűrhetően játszanak, beszélnek (máris több így a Parallel pl. az agyonajnározott Testről és lélekrőlnél...).
Kicsit olyan a film, mint egy sorozat pilotja, a téma miatt pedig van is benne potenciál, lehetne belőle valami nagyobb durranást alakítani, ahhoz viszont tényleg kellene egy maximálisan hozzáértő szakmai stáb, akik a fényképezéstől kezdve a speciális effektusokon át a vágásig mindent tudnak a mozgókép-készítésről.
