Azt hiszem, megegyezhetünk abban, hogy Clint Eastwood sokkal jobb rendező, mint színész. Persze, akadnak emlékezetes alakításai, pl. Piszkos Harry, Kelly, és persze a Dollár-trilógia magányos hőse, ám nagyjából 1990-től (A zöldfülű, Nincs bocsánat, Tökéletes világ) elkezdte ontani magából az egyre jobb filmeket, noha már 1971 óta foglal helyet a kamera másik oldalán is. Rendezőként természetesen ugyanolyan hullámzó színvonalat mutat, mint akárki más, mégis elmondható róla, hogy biztos kezű, jó direktor, aki tudja, mit és hogyan akar ábrázolni, kifejezni.
A már 85-ik évében járó Eastwood most egy háborús drámával jelentkezett, ami bár nagyon amerikai, de szerencsére mégsem csordul túl benne a patriotizmus, ugyanakkor napnál világosabb, hogy propagandafilmet látunk.
