A föld sója
Sebastião Salgado brazil fényképész, "szociofotós", aki többször is körbeutazta a Földet, hogy az emberiség "viselt dolgairól" tudósítson. Így jutott el többek között humanitárius katasztrófák sújtotta térségekbe, pl. Ruandába, vagy a volt Jugoszláviába, ahol pusztítást, nyomort és háborút fényképezett, így több halállal szembesülhetett, mint bárki a világon.Mások talán depresszióba zuhantak volna ennyi szenvedés láttán, ám Salgado képes volt békére lelni az által, hogy igyekezett a Föld szépségeire is koncentrálni, később pedig gyerekkorának helyszínén, családja és barátai segítségével erdőt ültetett.
Wim Wenders filmrendezőt annyira lenyűgözte Salgado életútja, hogy 2014-ben egy rendkívül személyes hangvételű dokumentumfilmet forgatott a művészről. A jobbára fekete-fehér képkockákból kirajzolódik egy olyan férfi képe, aki a kameráján keresztül kendőzetlenül képes megmutatni az emberiség legszebb, de egyben legszörnyűbb arcát is. A NatGeo vibrálóan színes, szépelgő stílusához képest Salgado munkái elemi erővel hatnak a nézőkre, és ebben szemernyi túlzás nincsen.A film a kezdetektől napjainkig mutatja be a fotós életének főbb állomásait, eközben maga Salgado mesél a munkáiról és tapasztalatairól, élményeiről.
Sebastião Salgado fényképeiből szeptember elején nyílik másfél hónapos kiállítás a Műcsarnokban Genesis címen.
Láthatatlan célpont
A film alapvetően nem rossz, épp csak olyan fél órával hosszabb a kelleténél (kb. 130 perces), van benne néhány tök felesleges poén, egy-két fapados CGI, az akciók viszont elég pergők, igaz, Jackie után már nincs sok új a nap alatt.
A történet és karakterek tök sablonosak, de hát az ilyen moziknál nem is ezek számítanak.
Ip Man
Valerian és az ezer bolygó városa
A szegény ember Leonardo DiCaprioja, vagyis Dane DeHaan jól játszik, Cara Delevingne pedig továbbra is közepesen tehetséges, ami nem feltétlenül baj, mert legalább rosszabb nem lett a Suicide Squad óta.
A látvány viszont döbbenetes, kb. csak az Avatarral összemérhető, aztán eszünkbe jut, hogy Valerian nem amerikai produkció, amitől még jobban leesik az állunk. Az ILM és a WETA alaposan megdolgozott a pénzéért.
Kellemes nyári látványorgia, amit később is érdemes lesz elővenni (vagy letölteni, bár az csúnya dolog...), nem mellesleg pedig minden idők legdrágább európai filmje.
Ip Man 2, Ip Man 3
Az első részhez hasonlóan a Ip Man második és harmadik része sem épp a történelmi hitelesség csúcsa, ám egy kínai számára a wing chun kung fu és annak nagymestere olyan kulturális jelenség, amit egy nyugati néző sohasem fog megérteni.
A folytatásokban a történet jobbára csak indok az amúgy lenyűgöző harcművészeti jelenetek bemutatására, de összetett és valóban kidolgozott - nyugati típusú - forgatókönyvet nem érdemes keresni.Donnie Yen játéka elmegy, a második részben amúgy is inkább Sammo Hung az érdekesebb, míg a harmadikban Mike Tyson is feltűnik, figurája azonban totálisan felesleges és funkció nélkül való.
A préri urai
E négy Oscarra jelölt neo-western természetesen előbbi táborba sorolható, bár azért valahol érthető is, hogy nálunk senki nem akarta moziban bemutatni. Dél-Texasi white trash, kb. nulla A-listás sztárral, CGI és jelentősebb akció nélkül... és még szuperhősök sincsenek benne. Hát ez eleve bukás ízű, szóval nincs mit csodálkozni, bár azon igen, hogy még DVD-n/BR-en sem hozták ki.
Nem egy mozgalmas film, viszont van növekvő feszültség, néhol kicsit a Thelma és Louise-ra hajazó izgalommal, hogy Tanner és Toby túléli-e az ellenük irányuló hajszát, avagy Hamilton járőr vajon elkapja őket.
Jeff Bridges szokás szerint remekel, Ben Foster lubickol a szerepében (az autópályás gépfegyveres jelenet mennyire királyul áll már neki!), Chris Pine-ból pedig valamennyire sikerült előhozni a színészt.
Egyszerűségében is alapos film, ami a karaktereire helyezi a hangsúlyt.
Maggie
Pszichoszingli
A rém
Ez az a film, melynek kedvéért Charlize Theront rettentően elcsúfították, de persze nem ezen múlt, hogy Oscar bácsi gyütt, hanem a színésznő elképesztő alakításán, amit valószínűleg nem sokan néztek ki belőle.
Az USA egyik legismertebb női sorozatgyilkosának életét bemutató filmet a Wonder Womant is jegyző Patty Jenkins rendezte, és mint ilyen, komoly hangsúlyt kap az erőszaktevés témája, melynek maga Aileen Wuornos is áldozatul esett, ill. összesen hét gyilkosságáról is azt állította, hogy megerőszakolták, vagy akarták, így önvédelemből ölte meg azokat a férfiakat.
A rendezőnő tehát kvázi felmenti Aileent, amivel nyilván rengetegen vitába szállnának, főleg az áldozatok családjai, ám ettől még egyet lehet érteni azzal, ami a filmben is elhangzik, hogy a nő egy idő után elveszítette a kontrollt az események felett és csak sodródott az árral, ami végül maga alá gyűrte.
Christina Ricci szintén remekel Wuornos ifjú barátnője szerepében, de látható egy kis szerepben Bruce Dern is.
Az elveszett fiúk
Tremors - Ahová lépek, szörny terem
A gagyi Elveszett fiúkhoz képest Ron Underwood rendező megmutatta, hogy igenis lehetséges jópofa horrorkomédiát készíteni kevés pénzből. Mondjuk sok dolga nem akadt, kb. az Alient vegyítette A cápával, mindezt pedig a nevadai sivatagba helyezte, ahol egy klasszikus menekülős történetet mesélt el, főszereplőknek pedig karikírozott figurákat, főleg vidéki suttyókat tett meg, akik mégis szimpatikusak.Kevin Bacon és Fred Ward (állítólag mindketten visszatérnek a készülő tévésorozatban, de legalább a pilotban) párosa talán nem ér fel a legnagyobbakkal, de kedvelhetőek és lehet nekik drukkolni, az animatronikus szörnyek pedig vitán felül bevonultak (ill. másztak) az egyetemes filmtörténetbe. Bűnös B-kat élvezet.
Powers
A Powers egy 2000-ben indult képregénysorozat, melyből két éve készült tévés adaptáció. Főhőse Christian Walker, az egykori szuperhős, aki képességei elvesztése után rendőrnek áll, hogy a szuperlények, az ún. Hatalmasokat érintő ügyekben nyomozzon.
A történet így-úgy elmegy, a legnagyobb probléma azonban az, hogy az írók részéről hiányzik a lélek a produkcióból, látszik, hogy csak meg akarták lovagolni a szuperhős-hullámot, ám ebbéli igyekezetükben nem sikerült elég érdekes cselekményt és eredeti karaktereket alkotniuk, és persze a figurák közötti viszonyok is felszínesek.
Mindenki ki akarja hasítani a maga részét a szuperhős-tortából, ez érthető, csak az a nem mindegy, mennyit tud erre áldozni. A tévésorozat első szezonja eléggé szerény, látszik, hogy a készítők ott spóroltak, ahol tudtak, kb. csak a színészekre költöttek (leginkább Noah Taylorra és Michelle Forbesre).
Ehhez képest a második évadra megjött a bátorság, ott már lényegesen több pénzből gazdálkodtak, pl. sokkal jobbak a trükkök, a díszletek, a jelmezek, és még vendégsztárokra is jutott: Wil Wheatonre, Tricia Helferre és Michael Madsenre - ill. egy epizódot, az egész sorozat legjobbját, Jonathan Frakes rendezett.
Az egész szériára jellemző egyfajta neo-noir hangulat, továbbá mindenki baromi rondán beszél, a második szezonban pedig több a gore és a mell is (kinek mi tetszik, ugyebár...).
Sharlto Copley zseniális, nélküle tized ennyit sem érne a széria, de sajnos, ami nem jó, azt ő sem tudja megmenteni, így a 20. rész után a produkciót elkaszálták, pedig éppen kezdett valamennyire izgalmas lenni.