Locke

2015. január 30. 10:38 - Kővári György Márió

Fékezhetetlen és A Sötét lovag - Felemelkedés ide, Eredet és Warrior oda, a Locke egy olyan film, amit nem hoztak be a magyar mozikba, hiába szerepel benne Tom Hardy. Az a tény, hogy az egész világon bemutatták, és sok dicséretet kapott, hidegen hagyja a hazai forgalmazókat, mondván: mi abban az érdekes, hogy egy ember másfél órán keresztül vezet, miközben végig telefonál? A magyar közönségnek nem való az ilyesmi, rajta, vegyünk meg inkább egy Asylumot, az kell a népi manikűrnek! Steven Knight mozija nem fog filmtörténelmet írni, de kétségtelen, hogy érdekes monodrámát készített.

A történet:

Ivan Locke, építési felügyelő műszak után ugyanúgy beül a kocsijába, mint bármikor előtte, a ma este azonban más, a férfi ugyanis nem haza, hanem Londonba tart, ahol egy alkalmi nőismerőse épp életet készül adni közös gyermeküknek.

Nem számít a meccs a tévében, sem a másnap reggeli, kulcsfontosságú betonöntés, Locke mindent félretesz azért, hogy ott lehessen a baba születésénél. Vezetés közben próbálja telefonon keresztül megszervezni, hogy a távolmaradása ellenére az építkezésen minden rendben legyen, nyugtatja a leendő anyát, akit tulajdonképpen alig ismer, és igyekszik megbékíteni a feleségét is, akinek szintén út közben vallja be a félrelépését.

Drive

Egy ember autózik és közben telefonál. Ennyi az egész cselekmény, ez történik másfél óra alatt, a lényeg azonban nem ebben van, hanem az emberi drámában.

Ivan Locke egy teljesen hétköznapi alak, aki hibát követett el, és most próbál megoldást találni az ebből fakadó problémákra. Mozgatórugója is van; nem szeszélyből, vagy csak azért is-makacsságból teszi, amit tesz, hanem ki akar lépni megvetett apja árnyékából, nem akarja, hogy leendő gyermeke ugyanúgy érkezzen erre a világra, és úgy nőjön föl, ahogyan ő.

Lehet, hogy vége a házasságának, és a munkájának is jó eséllyel búcsút inthet, de egyrészt Fuck Chicago!, másrészt pedig meghozott egy döntést, amit nem másít meg, és azt fogja tenni, ami helyes. Akkor is, ha ezzel megbánt másokat, bosszúságot és csalódást okoz nekik, mégis rendületlenül kitart elhatározása mellett, mert tudja, hogy azt kell tennie.

Ez amolyan férfi-dolog, bár nem biztos, hogy feltétlenül nemhez kötött, de a lényeg az, hogy egy erkölcsi példázat dramatizált változatát látjuk döntésről és következményekről.

Megvalósítás, színészek és konklúzió:

Tom Hardy jobbról vezet, Tom Hardy balról vezet, Tom Hardy szemből vezet, Tom Hardy hátulról vezet.

A képi világ lényegében abból áll, hogy különböző irányokból mutatják a színészt, ugyanakkor a rendező és az operatőr igyekezett némileg változatosabbá tenni a filmet azzal, hogy külső jeleneteket is alkalmaztak, pl. láthatjuk az autópályát a többi járművel, a kocsitelefon kijelzőjét, gyakoriak az úszások stb.

A váltások megfelelő időközönként jönnek, ergo jó a vágás is, így nem válik unalmassá az alapvetően nem túl mozgalmas történet, ráadásul a hármas cselekményszál (az építkezés, a feleség, és a szülő nő) arányosan oszlik el egymáshoz képest, és eközben fejlődés is megfigyelhető bennük, vagyis a dramaturgia is rendesen fel van építve.

Hardy játéka igen visszafogott, egyszerű stílusú, jobbára a hangjával játszik (külön érdekeség a szerep kedvéért elsajátított akcentusa), ha már a testével nem tud, mivel végig egy helyben ül egy rögzített helyszínen.

A telefonálók "szerepében" felénk jobbára ismeretlen, de Angliában népszerű színészek hallhatóak. Alakításuk abszolút egyenrangú Hardyéval, sőt azt is lehet mondani, hogy némelyikük előadása még technikásabb is.

 

Lehet péládul a Ryan Reynolds-féle Élve eltemetve című filmhez hasonlítani a Locke-ot, vagy akár A fülkéhez, esetleg a Mobilhoz, melyek hasonló kamaradrámák, és szintén többek annál, minthogy valaki folyamatosan telefonon beszél. A stílus miatt valahol érthető, hogy a hazai forgalmazók ódzkodtak a mozibemutatótól, hiszen ki fizetne azért, hogy 90 percen át Tom Hardy fejét bámulja, ugyanakkor legalább egy DVD-kiadást megérdemelne a produkció, ha már ennél sokkal alacsonyabb színvonalú filmek megjelenhetnek. Érdekes helyzetgyakorlat, ami ideális például feltörekvő rendezőknek valamilyen fesztiválra.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://filmkockasag.blog.hu/api/trackback/id/tr967123363

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.