Grumpy Cat's Worst Christmas Ever

2014. december 22. 08:00 - Kővári György Márió

Grumpy Cat, vagy magyarosan Morci Cica (brrr...), az elmúlt évek legismertebb netes mémje, és Garfield után valószínűleg a világ leghíresebb macskája.

Az online társadalom sokáig nem tudta, hogy Grumpy nőstény, mint ahogy azt sem, hogy jellegzetes külsejét törpenövésének köszönheti, és bár emiatt állandóan "utalákozó" fejet vág, a valóságban rendkívül kedves és barátságos kis állat. A mindig mindent lesajnáló pofák, na meg a fényképekre írt gúnyos, szarkasztikus megjegyzések miatt Grumpy amolyan igazság szócsövévé vált, hiszen rajta keresztül ki lehet mondani a tutit, rá lehet világítani a dolgok fonákságaira.

A híres nyávogó ma már bögréken, kulcstartókon, pólókon, és millió egyéb merchandising-terméken látható, egy nagy macsakakajagyártó hivatalos "arca", tévéműsorok és egyéb showk vendége, így tényleg már csak a játékfilmes debütálás volt hátra ahhoz, hogy a cicus gazdájának soha többé ne kelljen dolgoznia.

A történet:

Grumpy egy bevásárlóközpontban lévő, a csőd szélén táncoló kisállatboltban él, ahol egész nap csak heverészik, miközben csípős megjegyzéseket tesz a betérő vásárlókra és a többi állatra. Egy nap a boltba kerül egy kutya, melynek értéke eléri az egymillió dollárt, ez pedig felkelti két botcsinálta tolvaj érdeklődését, akik el akarják rabolni a kivételes ebet, hogy váltságdíjat kérjenek érte. Mindeközben Grumpy megismerkedik egy 12 éves, magányos lánnyal, Chrystallal, aki egy kívánság után képes lesz megérteni a durcás macskát, amikor pedig a kutyának (négy)lába kel, Chrystal és Grumpy együtt indul a két csibész nyomába.

I had a movie once. It was awful.

Alighanem az alkotók egy nagyon mulatságos filmet akartak készíteni, ám épp az ellenkezője sikerült nekik, amit mi sem fejez ki jobban, minthogy Grumpy összes megjegyzése, ami a produkció minőségére vonatkozik, igaz. Nyilván az író és a rendező azt gondolhatták, hogy a nézők majd jókat nevetnek az epés beszólásokon, vicces kikacsintásként, finom önparódiaként fogják értelmezni azokat, ehelyett viszont azt érték el, hogy a film valóban olyan szörnyű, amilyennek Grumpy mondja. Az ok igen egyszerű: nincs értelmes történet, sem legalább minimálisan kitalált karakterek, a színészek teljesítménye nulla, ordít a pénztelenség és ötlettelenség, és általában egy bántóan átlagos, bugyuta, lélektelen, üres iparosmunka az egész, még úgy is, hogy "csak" egy tévéfilmet látunk, nem pedig moziba szánt darabot.

Esztétikai környezetszennyezés

Bár unalmasnak nem mondanám (ez a kevéske pozitívumok egyike...), de Grumpy Cat filmes bemutatkozása közel értékelhetetlen, és talán csak a 6 éven aluliak tudnának benne olyasmit találni, amit el lehet ismerni, bár ez ugyanolyan, hogy pl. Jim Carrey grimaszait és hülyeségeit is lehet élvezni, csak egy idő után az ember kinövi ezt a fajta "humort".

A Grumpy Cat-film még ezt a szintet sem éri el, ami egy vígjáték esetén különösen aggályos. A humorban nem ismerünk tréfát, egy olyan komédia viszont, ami nem vicces, mert nincsen benne egyetlen valamire való poén sem, eléggé gáz.

Persze, Grumpy nagyon aranyos, pufók kis szőrgolyó, ezért a gyerekek oda meg vissza vannak tőle, hogy jaj, de cuki!, csak épp nem ebben van a karakter lényege. A cicus megnyilvánulásaiban rejlő gúnyt és iróniát egy ovis vagy kisiskolás nem fogja megérteni, az aktív netezők (tinik, fiatal felnőttek, pl. 9gaggerek) viszont nem azt a korosztályt képviselik, mint amit ez a film megcélzott az infantillisságával.

Világos, hogy a produkció kizárólag a profit (növelése) érdekében készült, és nem azért, mert a címszereplő "megérett" a mozgóképre. Kellett egy film, hát lett egy film, punktum.

Megvalósítás, színészek és konklúzió

Folyamatos stílustörés figyelhető meg a filmben, amikor hébe-hóba valamilyen Grumpys reklám szakítja meg a cselekményt, de arra is akad példa, hogy a macsek narrálja, kommentálja a látottakat (természetesen ekkor is lehet látni valamilyen képi "geget"). Ez nyilván poén(nak volt szánva), ám emiatt dől a sztori fikciós mivolta, ami szerint Grumpy nem netes mém, hanem egy hétköznapi macska, ami új gazdára vár, ehhez képest többször is ajánlja sajátmárkás termékeit, pl. bugyit, plüsst, weboldalt stb., mintegy "kilépve" a történetből és a karakteréből.

Ezek az inzertek teljesen random módon bukkannak fel, és bár az előbb azt írtam, hogy "megszakítják a cselekményt", egyáltalán nem zökkentik ki a nézőket, hiszen nincs miből.

Amúgy végig az az érzése van az embernek, hogy Reszkessetek, betörők!-et és Dr. Doolitle-t lát, megspékelve némi Pláza ászával, Alvin és mókusokkal, és Garfielddal - ez viszont valahol érthető, hiszen Tim Hill az első Alvin-, és a második Garfield-film rendezője volt, ezért aztán forgatókönyv híján visszanyúlt a korábbi munkáihoz, csak míg ott sokkal több pénz állt rendelkezésre, itt ugyanazt kellett kevesebből megoldani. Nem sikerült.

A színészek idegesítően ripacskodnak, élükön Daniel Roebuckkal (George, a biztonsági őr), és a két főhülyével, Evan Todd-dal (Zack) és Isaac Haiggel (Donny), viszont Megan Charpentier (Chrystal) javára írható, hogy az ember nem pofozná föl azonnal, és azért is ez is valami.

Grumpyt Aubrey Plaza szinkronizálja, a hangja viszont (szerintem) nem illik az általa játszott figurához, és az alakítása sem az igazi, mert az ember egyszerűen nem ilyennek képzeli el magában a karaktert, a beszédstílusát, a hanglejtését stb.

Ha nem lenne a magára maradó Kevin és a Vizes Banda, na meg a Bunyó karácsonyig Bud Spencerrel és Terence Hill-lel, ha csak ez lenne az egyetlen film, amit az ünnepek alatt a tévében meg lehet nézni, akkor Grumpynak igaza lenne: tényleg ez volna a valaha volt legrosszabb karácsony.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://filmkockasag.blog.hu/api/trackback/id/tr567000839

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.