The Expendables 3

2014. július 30. 08:10 - Kővári György Márió

Az első filmről itt olvashatsz, a másodikról pedig itt.

 


Hogy 50, 60, sőt 70 éves alakok ugráljanak bazinagy fegyverekkel, miközben a leghajmeresztőbb akciókba keverednek, igen könnyen fordulhatna röhejes paródiába - még akkor is, ha nem ez lenne az alkotók szándéka -, hiszen ki tudna komolyan venni egy csapat lógó bőrű, vagy szemmel láthatóan szanaszét plasztikázott, az évtizedekkel ezelőtti dicsőségükben fürdőző veterán akciószínészt, miközben napjaink mozilátogatói már Bourne- és Halálos iramban-filmeken nevelkedtek.
Az a helyzet, hogy Sylvester Stalloneban és Arnold Schwarzeneggerben még megvan az a bizonyos plusz, ami képes bevinni a nézőket a vetítőtermekbe (legalább a mai 30-as, 40-es korosztályt), bár nyilván ők is érzik, hogy már igencsak a B-oldalt karcolják, ezért ideje lenne letenni a lantot, és átadni a helyet a fiataloknak.
Stallone már nyugdíjazta Rockyt és Rambót, Arnold meg a T5-tel és a Conan legendájával fog elbúcsúzni, és bár Sly negyedik részt is tervez az Expendablesből (sőt állítólag Rocky kesztyűit is fel fogja még egyszer húzni a Creedben), lehet, hogy ezeket már nem kéne annyira erőltetni. Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor még udvarias, de már elnéző mosollyal figyeljük a dinamikus nagypapák zúzásait, szóval inkább a csúcson kellene abbahagyniuk - még az előtt, hogy bohócot csinálnának önmagukból, és ezzel beárnyékolnák saját mítoszukat.

 

A The Expendables 3 (még éppen) elkerülte az önismétlés csapdáját, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy ismét sikerült megnyerni néhány nagy nevet a szereplésre, a történet viszont pont annyira egyszerű, mint az első két részben; gyorsan hozzá kell tenni persze, hogy az ember nem a szofisztikált cselekményszövés és árnyalt jellemek miatt nézi Barney Ross és csapatának kalandjait.
A sztori nagyjából annyi, hogy van egy kegyetlen - és halottnak hitt - fegyverkereskedő, aki valaha a kommandó (alapító)tagja volt, de "áttért a sötét oldalra", az illetékes kormányszerv pedig most látja elérkezettnek az időt, hogy kiiktassa az illetőt. A feladatra Barneyt szemelik ki, aki nemrég tette lapátra régi embereit (hogy ne rántsa magával őket, ha vele történne valami), és fiatalokból egy új csapatot állít össze. A zöldfülűek jók, de annyira azért mégsem, hogy végül ne lenne szükség Gunnerre meg a többiekre, így a két generáció összefog, és együtt járnak az ügy végére, ami persze azzal jár, hogy tucatszámra hullanak az ellenséges katonák és minden a levegőbe repül.

 

Az Ex3 esetében éppen annyira vették komolyan magukat a szereplők (és általában az egész produkciót), hogy megint összejöttek néhányan egy közös marhulásra, hogy megmutassák a világnak, hol a helye a jólfésült akcióficsúroknak, akik már be sem koszolják a kezüket holmi verekedéssel, ehelyett inkább mindenféle trükkös kütyüvel viselnek hadat az aktuális rosszfiú ellen.
A nemzedékek (és ez által a módszerek) közötti különbség a filmbe is bekerült, amikor a régi és az új csapat kerül szembe egymással, de persze a végén aztán kiderül, hogy oké, oké, tök jók a számítógépek meg csúcstechnikás elektronikák, de azért egy kiadós pofon még mindig - szó szerint - nagyobbat üt.
Ennélfogva (de furcsa leírni, pedig így van...) a trilógia harmadik darabja is szépen felsorol mindent, ami egyrészt szerepelt már az előző filmekben, másrészt pedig imádtuk azokat a '80-as, '90-es években: óriási robbanások, autósüldözés, soha ki nem fogyó tárak, géppuskázás ordítva, súlyos maflások, és persze macsó egysorosok, na meg poénok, hogy azért a néző se akarjon minden kőkomolyan venni.

 

Stallone megint összetrombitálta jól ismert kollégáit, de rajtuk kívül néhány új arc is feltűnik: Wesley Snipes (akivel A pusztítóban játszott együtt) és Antonio Banderas (vele a Bérgyilkosokban szerepelt), a gaz ellen bőrébe pedig Mel Gibson bújt. Feltűnik természetesen az örök rivális, Arnold Schwarzenegger, és még Harrison Fordot, Kelsey Grammert, ill. Robert Davit is sikerült megnyerni egy kisebb szerepre.
A fiatalok között megtalálható Ronda Rousey (UFC-harcos), Kellan Lutz, Glen Powell, és az ex-boxoló, Victor Ortiz.

 

Ahogy korábban, úgy most is minden szereplőnek van valami "specialitása" (leginkább persze fegyver) vagy egyedi jellemvonása, közülük azonban Banderas emelkedik ki a legjobban, hiszen ő most egy idegesítő, szájmenéses figura, aki a film első számú humorforrásává növi ki magát az olyan jelenetekkel, mint amikor például a legnagyobb rombolás közepén nekiáll udvarolni Lunának. Persze, amikor kell, akkor Galgo ugyanúgy zúz, mint a többiek - mit tesz az ég, még két pisztollyal is, ahogy a Zenész a Desperadoban.

A fényképezés átlagos, akad néhány szépen fényelt (kékes, barnás) beállítás, de egy ilyen film esetében nyilván az a fő, hogy mindent megfelelően lássunk; ez a feltétel teljesül is, művészkedni pedig máshol kell.
A zene (írta: Brian Tyler) szintén hozza az elvárható szintet; katonás, pattogó, tipikusnak is mondható akcióscore, melyben vannak elektronikus motívumok és hagyományos zenei elemek is.
A rendező ezúttal Patrick Hughes volt, aki alighanem ezzel a projekttel készült fel A rajtaütés-remake-re. Munkája nem jobb, nem rosszabb, mint anno Stalloneé vagy Simon Westé volt; nagyon korrektül levezényelte a filmet.
Az egyetlen, komolyabb üresjárat 1/3 után, középtájon van, amikor a pörgős nyitójelenet (és egy másik) után kissé lelassul a tempó (Barney és Bonaparte az új embereket toborozza), de miután bejöttek a képbe a friss húsok, a sebesség ismét magasabb fokozatba kapcsol, és akkor aztán tényleg mindenki megkapja a magáét (nézők és rosszfiúk egyaránt).

Sly és a többiek inkább már csak rutinból nyomják a harmadik részt, ráadásul nincs meg az a fajta újdonság varázsa sem, ami az első (és talán a második) filmnél megvolt. A digitális trükkök eléggé dominálnak, ami sokak szemében talán illúziórombolás, mert több, élőben felvett akcióra vágynának, ám a végeredmény még így is bőven hozza az elődei színvonalát és a nosztalgikus hangulatot.

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmkockasag.blog.hu/api/trackback/id/tr566555951

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.07.30. 12:53:39

képes voltál megnézni a kalózkikerült verziót?

Kővári György Márió · http://filmkockasag.blog.hu/ 2014.07.30. 12:54:53

@doggfather: nagyon jó, DVD-minőségű volt, nem gagyi kamerás, aminek nem lehet látni a képét, nem lehet hallani a hangját. És igen, képes voltam megnézni, mert egyrészt volt rá módom, másrészt nem nagyon tudok moziba eljutni egy ideje.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.07.30. 13:24:52

@Kővári György Márió: :D
Én szívem szerint olyan gagyikamerás egy fahangon alámondásos verziót néznék meg, nah az lenne autentikus 80-90es évek. :D

Kővári György Márió · http://filmkockasag.blog.hu/ 2014.07.30. 13:26:06

@doggfather: Hát, sajnos, annál egy sokkal jobb minőségű, alighanem valamilyen megtekintő kópia került ki a netre. Nem szabad bízni semmilyen stúdió munkatársaiban sem, mert ez lesz a vége... :D

kabelbarat (törölt) 2014.07.30. 20:51:58

Nem tudom. Nekem már az első sem működött. Hiányoztak belőle az egysoros poénok. Nem hozta vissza azt az életérzést.

AntiChrist 2014.07.30. 20:52:02

Bevallom férfiasan, hogy én is megpróbáltam megnézni a filmet - igen, így helyes: megpróbáltam. A 40. percnél adtam fel, amikor is Banderas karaktere megjelent. Már az azt megelőző percekben majdnem leállítottam a filmet, amikor a macsónő színre lépett.
Nem bánom, hogy letöltöttem, mert ezért kár lett volna fizetni...
Járok én még moziba, dvd-ket is szoktam vásárolni (esetleg a barátnőmtől kapok ajándékba egy-egy díszdobozos kiadást), bár manapság már inkább csak a kedvenc sorozataimat, mert amit mozifilmek gyanánt mostanában a vászonra okádnak, az minősíthetetlen (tisztelet néhány kivételnek!.

A lényeg: az első rész egész jó volt, a második javarészt röhejes (és nem a kifejezés jobbik értelmében), ez meg nézhetetlenül szánalmas - szerintem.

"Az a helyzet, hogy Sylvester Stalloneban és Arnold Schwarzeneggerben még megvan az a bizonyos plusz, ami képes bevinni a nézőket a vetítőtermekbe (legalább a mai 30-as, 40-es korosztályt)..."

Az a helyzet, hogy ezzel vitába szállnék, méghozzá a makacs tényeket alapul véve.
A közös film, az Escape Plan a nemzetközi bevételekkel karöltve ugyan enyhít valamit az összképen, de az sem volt siker.
Grudge Match (Stallone, De Niro) - bukás.
Bullet to the Head (Stallone) - mint az ólajtó.
The Last Stand (Arnie) - bukás.
Sabotage (Arnie) - ólajtó2.

Előre félek a Terminator és a Conan következő részeitől, mert hiába volt ott a T3-ban Arnie, rém gyenge volt a film, és hiába volt ott a Conan folytatásában is, olyan pocsék lett, hogy csak na.
Olyan gyenge forgatókönyvekkel, mint amilyeneket ezek a filmek kaptak, a mozikassza egykor volt királyainak következő alkotásai is kudarcra vannak ítélve.
Szarból várat nem lehet - már elnézést a kifejezésért (plusz a komment hosszúságáért)!

Kővári György Márió · http://filmkockasag.blog.hu/ 2014.07.30. 20:58:40

@AntiChrist: nagyjából osztom a véleményedet; én is elég ritkán járok moziba. Egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan film volt az elmúlt X évben, amit moziban láttam és érdemes is volt ott megnézni.
A filmek olyan 95%-a szemét, ez persze az amerikai mozikra vonatkozik, nem számolom bele az európai és egyéb produkciókat, bár azok sem mind remekművek. De amit Hollywood az elmúlt 20 év során csinál, az egyszerre undorító, nevetséges és felháborító. Tisztelet a nagyon kevés kivételnek.

Én nem mondanám rá, hogy szánalmas, de még elmegy. Tényleg nem kéne már folytatni, mert az lenne röhejes, hogy egy 70 éves ember ugrál a vásznon, mintha 40 lenne. Kb. mint Harrison Ford az Indy 4-ben...

Az adatok, amiket írtál, nem amerikai forrásból származnak véletlenül? Lehet, hogy kicsit általánosítottam, és bevallom azt is, hogy én épp az említett korosztályban vagyok, de egyik filmet sem láttam, de nem Sly vagy Arnold, hanem a számomra érdektelen történet miatt.
Talán Európában vagy Ázsiában jobban teljesítettek a nevezett produkciók.

Semmi gond a hosszal, ha jókat írsz, ráadásul sok mindenben igazad is van, egyetértek veled. :)

Gerberus 2014.07.30. 22:39:04

A probléma ott van, hogy Sly és a többiek meg sem próbálnak kikerülni a "tudjátok, csak bolondozunk" kategóriából, mintha direkt nem akarnának működő filmet összehozni, hanem csak afféle haknibajnokságot, pont mint amikor Aradszky, Korda, meg a többiek adják elő az évtizedes számaikat falunapokon. Ez a baj: komolyan kellett volna venniük a saját filmjüket, a cselekményt, a dramaturgiát, a jellemfejlődést (amennyire ez egy ilyen filmben lehetséges), ezért karikírozott papírmasé minden karakter. Nincs kiért izgulni, nincs kitől tartani, mert olyan komolytalan az egész, mint egy gyerekzsúr meglepetésműsora (lásd a Szellemírtók 2. elejét:)). Így, hogy saját maguk teszik gallyra a műsort nincs igazán min csodálkozni.

Kővári György Márió · http://filmkockasag.blog.hu/ 2014.07.30. 22:42:57

@Gerberus: Igen, ezzel is egyetértek meg nem is. Egyfelől nincsen pajkos kikacsintás, hogy nyugi, ez csak marhulás, hanem komolyabban veszik magukat, mint amennyire kellene.
Ugyanakkor ez a baj is, hiszen 50-70 éves alakok ugrálnak úgy, mint a fiatalok, ami hiteltelenné teszi a látottakat - a nyilvánvaló túlzásokon kívül is.

Az, hogy nincs érzelmi azonosulás lehetősége, sem valódi feszültség, sem drámai csúcspont, már csak a hab az I-alakú torta pontján.

Mondom, most kéne abbahagyni, amíg még nem kínos vergődés az egész, hanem megvan még - ha csak nyomokban is - az első rész hangulata - ha már a nosztalgikus varázs nagy része elillant.

AntiChrist 2014.07.31. 20:32:35

@Gerberus: Ebben is van igazság: a Sabotage jut az eszembe Arnie-val. Az alapötlet rendben volt, de a megvalósítás... pocsék forgatókönyv, gyenge, kidolgozatlan karakterek, harmatgyenge színészek.

Lassan az összes UFC-s, MMA-s harcost filmezésre fogják, de lássuk be: az olyan karrier, mint anno Arnoldé, nagyon ritka, egyedi eset. Arnie-nak van karizmája, plusz némi színészi vénája - és persze jó adag mázlija (jó időben, jó helyen, a megfelelő filmeket).
Pl. ez az új csaj a Exp. 3-ban: őt is az MMA-ből hozták; elhiszem, hogy baromi tökös csaj, de semmi kisugárzása, és igazi színészi antitalentum.
Kínos.

AntiChrist 2014.07.31. 20:32:38

@Kővári György Márió: Sajnos én is ugyanezen a véleményen vagyok :(
De nagyon úgy néz ki, hogy Hollywood nem szándékozik változtatni. Folytatások, folytatások folytatásai, képregények újabb és újabb adaptációi, remake-ek, rebootok...
Néhány napja volt látható az új Mad Max trailere: hangulatos, ígéretes - de azért tartok is a filmtől, és egyáltalán: miért kell azt a filmet újra leforgatni (már ugye az esetleges anyagi sikert leszámítva)? Az első rész a mai napig nézhető, vállalható alkotás, sőt: kultfilm, igazi örökzöld.

Ami a legutóbbi néhány Arnie és Sly filmet illeti: azok bizony nemzetközi szinten is megbuktak - ha az adatoknak hinni lehet. Például:
-Bullet to the Head - büdzsé: kb. 55M, bevétel: 9,4M (US), plusz n/a a nemzetközi bevételekről
-Grudge Match - büdzsé: 40M, bevétel: 44,9M (világszerte)
-Sabotage - büdzsé: kb. 35M, bevétel: 17,5M (világszerte).
Nem folytatom :)

Igazság szerint részemről a televíziós sorozatok jelentik az "új mozit", köszönhetően az olyan sorozatoknak, mint például a Deadwood, Vikings, TWD, GoT, Hannibal, Ripper Street - hogy csak néhányat említsek. Ezek közül még a leggyengébb is bőven az élvezhető, sőt: a jó kategória (számomra legalábbis), de rengeteg igényes sorozat van a tv-ben, mindenki megtalálhatja a magáét.
/ráadásul olyan sorozatokra, mint pl. Sons of Anarchy, House of Cards, Boardwalk Empire időhiány miatt nem is tudtam sor keríteni/

Zárszóként: részemről óriási csalódás, amit Sly-ék manapság művelnek, ezekért a filmekért kárt volt visszatérnie Arnoldnak is - és bizony nem sok bizalmam van már a folytatást illetően.
Az amerikai filmgyár jövője pedig egy külön kérdés: egyre inkább kizárólag a tutira mennek, és amíg a bejáratott brandekkel jó eséllyel sikereket aratnak (képregényfilmek, azok sokadik folytatásai, régi brandek folytatásai, feldolgozásai), addig nem is igen várható változás...