Hang nélkül

2020. január 08. 21:52 - Kővári György Márió

A világban vérszomjas szörnyek garázdálkodnak. Ugyan vakok, de hiperérzékeny hallásuknak köszönhetően senki sincs előttük biztonságban.
Egy amerikai család szinte teljes csöndben éli az életét; egymás között jelbeszéddel kommunikálnak, házukban van hangszigetelt helyiség, vagyis minden tekintetben alkalmazkodtak a körülményekhez. Ám ettől még ugyanúgy meg kell küzdeniük a mindennapok konfliktusaival, például a két gyerek közül a nagyobbik bűntudatával; a kamasz - hallássérült - lány ugyanis önmagát hibáztatja kisebb öccse haláláért. Eközben lassan betelnek az ismét gyermeket váró anya napjai, a ház környéken azonban legalább három gyilkos lény kószál.

Míg a Bird Boxban nem szabadott nézni, ebben a filmben tilos zajongani, különben elkapja az embert egy randa szörny. Az ugyan se ott, se itt nem derül ki, honnan jöttek a lények és mit keresnek az emberek között, mi csak higgyük el, hogy ez így van.

Fura módon, John Krassinski filmjében ez valahogy mégsem zavart annyira, noha utálom, ha egy ennyire alapvető dolgot nem fejtenek ki. Nálam ilyenkor kb. dől az egész film, mert elveszíti a hitelességét. Másik kérdés, hogy miért gyilkolnak a szörnyek. Áldozataikat nem eszik meg, csak ott hagyják lekaszaboltan. Ennek mi értelme van? Pl. az Aliensben van ok a pusztításra, itt azonban nincs rá logikus magyarázat. Szóval nekem eléggé hiányzott a szörnyek motivációja.

A film mintegy felééig, kétharmadáig amúgy igen jól működik a dráma és feszültség, ám ekkor szólhattak a rendezőnek, hogy "Te, John, ez eddig tök oké, de figyelj már, kéne több akció meg vér. Érted... legyen már egy kis izgalom!".

És John szót is fogadott, felpörgette a cselekményt, ám itt meg is bicsaklik az addig összerakott építmény, a sztori ugyanis átmegy - kétségkívül hatásos, bár inkább hatásvadász - klisékbe, kezdve a lépcsőből kiálló szöggel, amire természetesen pont a legrosszabb pillanatban lép rá valaki (és ugye nem ordíthat fájdalmában), egészen a vajúdó anyával, miközben egy szörny mászkál az alagsorban.
A végén persze van hősi önfeláldozás, és még arra is rájön a család, mivel lehet fájdalmat okozni a lényeknek - és így elpusztítani őket (itt azonban van egy elég nagy logikai baki).

A Hang nélkül, érdekes alapötlete miatt, az értelmesebb thriller-drámák közé tartozik, de azért kár, hogy nem is keres új utakat a már kitaposottak helyett, és a felénél túlságosan is átmegy közhelyesbe. Ettől még

Szólj hozzá!
Címkék: Ajánlott

Törvénytelen

2020. január 06. 12:56 - Kővári György Márió

Ez a film afféle 90-es évekbeli Kojot, a Dögkeselyűhöz hasonlóan Cserhalmi Györggyel a főszerepben, Munkácsi Miklós forgatókönyve alapján, András Ferenc rendezésében, csak épp annyira ismeretlen alkotás, hogy még plakátot sem találtam hozzá, így jobb híján egy jelenetfotót használok illusztrációnak.

Sajnos, mi, magyarok nem nagyon értünk a műfaji filmekhez, legalábbis régen így volt (bár azóta sem sokat változott a helyzet, tisztelet a kevés kivételnek), a finanszírozás sem megy zökkenőmentesen, tehetségnek, mondanivalónak, vizualitásnak, normális díszleteknek és jelmezeknek is gyakran híján van egy-egy ilyen hazai produkció, és sajnos ez alól a Törvénytelen sem kivétel, ami különösen annak fényében sajnálatos, hogy a sztoriban bőven benne volt egy izgalmas, érdekes film lehetősége. Ehhez azonban három dolog kellett volna: pénz és egy olyan rendező, ill. operatőr, akik már nem a régi iskola szerint dolgoznak.

Mivel nem ez volt a helyzet, a Törvénytelen Szomszédokosan egyszerűcske lett; a dialógok néhol igencsak életszerűtlenek, a karakterek nem túl kidolgozottak, felesleges és kilógó Madár úr vicceskedése, a képi világ semmilyen, a rendezés stílustalan, az "akciójelenetek" pedig megmosolyogni valók.

Bár Cserhalmi György rutinosan odateszi magát, a pálmát megint Bács Ferenc viszi, aki magasan leiskoláz mindenkit, még úgy is, hogy figurája roskadozik a klisék tömege alatt. Rajta kívül csak Szakácsi Sándor szinkronja említésre méltó; ő a fő-fő rosszfiút alakító Daniel Olbrychski lengyel színésznek adta a hangját.

Bájos érdekesség, hogy az alkotókat nyilván megihlette a pár évvel korábbi Terminátor 2, így fordulhatott elő, hogy a főszereplő ruhája hasonlít a T-800-aséhoz, motoron közlekedik (nyilván nem Harley-n, de azért poén a benzintartályon a szponzormatrica), és van egy olyan jelenet is, amiben ugyanúgy injekciós tűvel tartanak sakkban valakit, mint Sarah Connor Dr. Silbermant a Pescadero diliházban. 

Szólj hozzá!
Címkék: Egynek jó

Dögkeselyű

2020. január 04. 22:00 - Kővári György Márió

Simon Józsefnek egykor jól ment a sora, de valami nagyon félrement; elvált, lecsúszott, jobb híján taxizásból próbál megélni. Egy alkalommal két idős hölgyet szállít, útjuk végeztével pedig döbbenten fedezi föl, hogy brifkójából eltűnt minden pénze. A taxivállalatnak járó bevételt és a saját bérét, tízezer forintot kellene összeszednie egy nap alatt, de mivel senki nem hiszi el neki, hogy kirabolták, saját kezébe veszi az ügyet. Simont senki és semmi nem állíthatja meg, mert elhatározza, hogy ha törik, ha szakad, ezt a dolgot végig fogja csinálni a volt feleségéért, kisfiáért, de főleg önmagáért, az egész elszúrt életéért és az igazságért.

András Ferenc filmje klasszikus magyar krimi a 80-as évek elejéről, afféle modern, városi Robin Hood története, a kisember szembenállása az őt semmibevevő társadalommal és rendszerrel, a bosszú Zsigulin száguldó szocialista angyala, aki nem akart azzá válni, ami lett belőle, módszereit is lehet bírálni, ám erkölcsi értelemben mégis az ő pártján állunk.

Külön érdekesség, hogyan kezeli a cselekmény a központi motívumot, vagyis a bűnt, ami a korabeli - hivatalos - felfogás szerint nem is létezett Magyarországon. Ehhez képest András profi tolvajokat, ügyeskedőket (Bács Ferenc üzletember-figurája zseniális), kurvákat, egyszóval a szocialista társadalom legalját mutatja meg. El lehet képzelni, milyen újszerű volt ez a maga korában - nem is beszélve a megvalósításról, a fényképezésről, a vágásról és a zenehasználatról, na meg a legutolsó jelenetről, amit sok helyen nem is engedtek bemutatni.

Ragályi Elemér kamerája (ami néha tükröződik Simon taxijának ablakán) egészen friss stílust hozott, sok a kézből rögzített jelenet is.

Cserhalmi György szokás szerint remekel, sok ismert hazai színész tűnik fel kisebb szerepekben, és van egy "vendégsztár" is, mégpedig Perczel Zita, aki az 1930-as évek egyik mozicsillaga volt.
Szólj hozzá!
Címkék: Ajánlott

Togo

2020. január 01. 23:20 - Kővári György Márió

1925-ben diftériajárvány tört ki Alaszkában. Mivel ekkoriban még nem létezett olyan légi összeköttetés a települések között, mint manapság, nem voltak terepjárók, sem motoros szánkók, a gyógyszert kizárólag kutyás szánokkal lehetett szállítani. Több mint ezer kilométerről, váltásokban kellett az orvosságot elhozni, zord időjárási körülmények között, rendkívül nehéz terepen. A leghosszabb távot, mintegy 420 km-t egy Leonhard Seppala nevű férfi tette meg kutyás fogatával, melynek vezérét Togónak hívták. Ennek ellenére mégsem ő, hanem a szérumot a célállomásra meghozó kutyacsapat vezetője, Balto kapott szobrot a new yorki Central Parkban, ill. általában ez az eb világhíres (például készült róla több rajzfilm is), míg Togoról csak most, az események után közel 100 évvel emlékeztek meg méltóképpen, igaz, a Time már 2011-ben minden idők legnagyobb állathősének választotta.
Oké, meg tudom csinálni! Felnőtt ember vagyok, képes vagyok rá. Végig tudom nézni a Togót sírás nélkül! Hát nem. Ennek legfőbb oka, hogy a filmet a Disney készítette, vagyis jó egeres szokás szerint giccses, nyálas, szívfájdítóan szép zene szól alatta, a kiskutyás jelenetek übercukik, gazda és kutya kapcsolata mélyen megható, így tényleg csak az nem bőgi el magát, akinek jégből van a szíve.
A történet és a figurák viszont a szokásos kalandfilmes átlagot hozzák, annyi különbséggel, hogy nincsen gonosz ellenfél, hacsak nem a hóviharok és a rianások, meg az összes természeti akadály, ami Seppala és Togo elé kerül. De, mint ahogy a filmből is kiderül, csak és kizárólag ők képesek ezeket legyőzni, Togo pedig végtelenül szereti a gazdáját, a kissé kérges modorú, de végső soron aranyszívű Seppalát.

Valószínűleg a fizikai hasonlóság miatt is, de Willem Dafoe kiválóan hozza a karakterét, ügyesen hajtja a kutyás szánt is, amúgy pedig valószínűleg ez karrierje "leg-CGI-abb" mozija, ugyanis több számítógépes trükköt látunk, mint egy Marvel-filmben, köztük némi fiatalítást is. Ezek engem kicsit kizökkentettek olykor, főleg azért, mert túlságosan is nyilvánvaló, mikor látunk digitális képsorokat.

Említést érdemel viszont a látvány a kékes színvilággal, ill. a különleges mélységélességgel és a "fagyos" képszélekkel.

Gyerekkel és állattal bármilyen filmet el lehet adni; egyszerűen nem lehet mellélőni. A Disney megmutatja, hogy ez még mindig így van.

Szólj hozzá!
Címkék: Ajánlott

Éretlenségi

2019. december 31. 21:12 - Kővári György Márió

Harsány röhögésre ugyan sehol sem késztető, de azért korrekt, hangulatos komédia két okostojás lányról, akik az évek során kimaradtak az iskolai vadulásokból, de az érettségi ünnepség előtti éjszaka mégis el akarnak menni bulizni, hogy megmutassák a többieknek, milyen fából faragták őket.

Az amerikaiaknál igen népszerű téma az érettségi bál/buli és az azt követő útra kelés egy távolabbi városban, vagy akár az ország másik partján lévő főiskolára, egyetemre, így sok filmben feldolgozták már ezt.

Mi, magyarok, nem igazán tudunk mit kezdeni ezzel, hiszen nem része a kultúránknak (eleve kicsi az ország, max. pár óra eljutni egyik végéből a másikig), így aztán az ezzel foglalkozó mozik sem annyira népszerűek a hazai kínálatban. Még akkor sem, ha egy ismert színésznő, Olivia Wilde nagyjátékfilmes rendezői debütjéről van szó.

A talán személyes élményekből is táplálkozó direktori bemutatkozásban nincs semmi eget rengető újdonság, de azért Wilde érzi a ritmust és a tempót, szépen el tudta mondani, amit szeretett volna, a színészeit is megfelelően dirigálta, így a végeredmény is abszolút fogyasztható lett.


Ez volt az utolsó film, amit 2019-ben láttam.

Szólj hozzá!
Címkék: Egynek jó
süti beállítások módosítása