Logan

2017. március 28. 12:35 - Kővári György Márió

2000 óta vártam arra, hogy a mozis Rozsomák végre olyan legyen, mint ahogy a képregényekben megkedveltem, ám 17 év alatt a Fox soha egyetlen alkalommal nem merte a figurát olyannak mutatni, amilyennek a Marveles írók eredetileg kitalálták. Ez persze érthető; minél szélesebb közönség számára kell tudni eladni az X-Men-epizódokat, ebbe viszont nem fér bele a vérengzés, ami pedig Logan karakterének fontos eleme. Ezért hát maradt a PG-13-as korhatár-besorolás, Rozsi pedig noha bőszen vagdalkozott a filmekben, azt igencsak lightosan tette.

A Logannel Hugh Jackman állítólag végleg leteszi az adamantium karmokat, a Fox pedig (nyilván a vérgőzös Deadpool váratlan sikerén is felbuzdulva) illő módon búcsúzik a színésztől: mocskosan és véresen. Tényleg sajnálom, hogy majdnem két évtizedet kellett erre várni.

A történet:

A nem túl távoli jövőben alig vannak mutánsok; a megmaradtak közül sokan rejtőzködve élnek. A már mindenből és mindenkiből kiábrándult, meghasonlott Logan többnyire ivással tölti a napjait, várja a megváltó halált, amúgy pedig limuzinsofőrként dolgozik, hogy a bevételből illegális gyógyszert vásárolhasson a megromlott egészségű Charles Xaviernek, akit egy elhagyatott ipartelepen bújtat.

Egy nap felkeresi egy mexikói nő, aki egy kislányt akar Logan gondjaira bízni, ám a férfi hallani sem akar a dologról. Minden megváltozik azonban, amikor a nőt megölik, a lányért pedig eljön egy csapat kiborg zsoldos. Kiderül, hogy az X-23 kódnevű gyerek, Laura, egy titkos kísérletsorozat eredménye, és többedmagával sikerült megszöknie az őt "előállító" intézetből, melynek vezető tudósa bármi áron vissza akarja kapni a "teremtményeit".

Logan, Xavier és Laura együtt menekülnek a Donald Pierce vezette martalócok elől.

Old Man Logan

Az interneten terjed egy mém, miszerint volt ennyi Superman, annyi Batman, amannyi Pókember, de csak egy Rozsomák, aki Hugh Jackman.

Őszintén szólva, én már 2000-ben sem találtam alkalmasnak az ausztrál színészt erre a szerepre, mert totálisan más kép élt bennem a képregényfiguráról, mégis el kell ismernem, hogy 17 év az 17 év, és ennyi ideig, ennyi filmben talán még soha senki nem játszotta ugyanazt a karaktert, mint ő.

A közel két évtized során Jackman rutinossá vált, megbízhatóan alakította a kanadai mutánst, amivel kétségtelenül örökre beírta magát az amerikai filmtörténelembe, de az más kérdés, hogy mennyire áldozták fel Logant/James Howlettet a nézőszám és a jegybevétel oltárán. Szerintem jobban, mint kellett volna, de hát ilyen Hollywood; bekap, megrág, majd kiköp, közben pedig a saját képére formál, hiszen azt lehet a legjobban eladni, az hozza a garantált bevételt.

Azt hiszem, ez egy soha fel nem oldható ellentét a képregényrajongók és a forgatókönyvírók között, de készséggel elismerem, hogy mindkét tábornak megvan a maga igazsága.

Jackman búcsúja viszonylag vadra sikerült; azért csak viszonylag, mert az arányok - hasonlóan a korábbi filmekhez - megint felemásak, pl. jelentősebb akcióból csak kettő van, ráadásul a film elejére és végére elosztva, pedig igazán belefért volna még némi hentelés.

De ne legyünk telhetetlenek, mert a két nagyobb zúzás között meglepően jól működő drámát kapunk, amihez fogható igencsak ritka egy képregény-adaptációban.

Egész tisztességesen kidolgozták Logan viszonyát önmagához és az öreg Xavierhez, no meg persze jól oldották meg az új konfliktusforrásként képbe kerülő kislányt is, akire a főszereplőnek reagálnia kell, ami a saját személyiségét is alakítja a történet során.

Azt hiszem, simán kijelenthető, hogy a Wolverine-trilógia legjobb részével van dolgunk, ennek írták a legösszetettebb forgatókönyvet, de persze azért nincs szó tökéletes produkcióról.

Donald Pierce például a film leggyengébb láncszeme, mégpedig azért, mert a karakter szinte semmiben nem különbözik egy akármilyen sablonos főgonosztól. Motivációi átlagosak, nincs eléggé kidolgozva, nem tudjuk meg, mit miért csinál, miért lett olyan, amilyen, így nem is válik többé egy tizenkettő egy tucat rosszfiúnál, hiába van robotkarja, amivel maximum egy James Bond-moziban lenne egyedi, bár már ott sem annyira.

Hozzá képest Laura, vagyis Dafne Keen kb. ég és föld; talán ő az utóbbi idők legjobb gyereklány szereplője a Stranger Things Elevenje mellett. Bár van szövege, de meg sem kellene szólalnia, elég egy szemöldökráncolás, és így is tökéletesen megél a figurája, harci képességei láttán pedig még Hit-Girl is alázatosan fejet hajtana. Nyilván egy 12 éves kislánynak még nem ilyesmiben kell gondolkodnia, de szerintem jó lenne, ha a Keen a jövőben vissza-visszatérne X-23-ként, a nézők szeme előtt nőne fel ő és a karaktere is.

Patrick Stewart szokás szerint remekel, erre nem is szükséges több szót pazarolni.

 

A Logan végre komolyabb láncok nélkül mutatja be a világ egyik legnépszerűbb képregényfiguráját, és bár kétségtelen, hogy egy stílusosabb, "tökösebb" rendező kezében jobban arannyá vált volna, azért túlzott panaszkodásra így sem lehet okunk. Nyilván lesz(nek) még folytatás(ok), de már Hugh Jackman nélkül, amiért én személy szerint nem hullajtok könnyeket, de attól még elismerem azt a hihetetlen teljesítményt, amit 2000 óta véghezvitt. Deadpool és most Rozsomák is bebizonyította, hogy semmi szükség kiherélni ennyire erős karaktereket a siker érdekében, szóval egy jó színésszel a címszerepben és persze egy nem pórázon tartott direktorral a projekt élén még többet ki lehet hozni a karmos mutáns kalandjaiból. Alapanyag bőven van, szóval lássuk, mit hoz a jövő.

Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/filmkockablog

 

loading...

Szólj hozzá!
Címkék: Ajánlott

A bejegyzés trackback címe:

http://filmkockasag.blog.hu/api/trackback/id/tr9912379513

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.