A Ghost in the Shell univerzumát is elkapta a gépszíj; míg az első és (talán a) második film unikumnak számított a maga nemében, a sorozatok során egyre jobban jelentkezett a futószalag-effektus, így ma már inkább (erre is) termékként tekinthetünk, nem pedig egy különleges és egyedi alkotásra - ráadásul nyakunkon az élőszereplős film, amire bár az ég világon semmi szükség nem lenne, Hollywood annyira kifogyott mára az ötletekből, hogy mindent remake-el, rebootol meg adaptál. A japánok "válasza" egy újabb egész estés anime, ami nagyon olyan, mint az eddigiek, csak éppen ugyanezért nem is emelkedik ki a többi közül.
A történet:
Motoko Kuszanagi és emberei privát osztagként harcolnak a kiberbűnözés ellen. Egy akció során zendülő katonákat kell lekapcsolniuk, ám kiderül, hogy távolról vezérelt kiborgokról van szó, viszont az egész csak elterelés volt egy merényletről, melyben meghal a miniszterelnök, így az őrnagynak és csapatának ki kell derítenie, ki áll a gyilkosság mögött.
Páncélba zárt szellem a kagylóban
A GITS-sel is pontosan az lett a probléma, ami sok egyéb tévé- és filmsorozattal, képregény-, vagy videojáték-karakterrel (pl. Star Trek, Star Wars, Batman, stb.): azzal, hogy futószalagon gyártják az epizódokat, egyre inkább elsikkadt az eredeti elképzelés és szándék, elmémesedtek a figurák, oda lett a kezdeti illúzió, nincsen már valódi mondanivaló, csak azért készülnek újabb kalandok, hogy folyassák a pénzcsapot és piacon tartsák a márkanévvé változtatott címet.
Persze, mindent belepakolnak az új részekbe, de már nem azért, mert ezzel ténylegesen ki akarnak fejezni valamit, hanem mert a rajongók ezt várják el, az alkotók a gyártók pedig kielégítik ezeket az igényeket.
A Ghost in the Shell - The New Movie-ban is megvan minden, ami a korábbi filmekben és sorozatokban; szimbolika és egzisztencialista filozófia, társadalomkritika, politika, alulöltözött Kusanagi őrnagy, visítozó tachikomák (ill. itt már logikoma a nevük), vicceskedő Batou, egy marha nagy puska, amivel Boma büntet, zöldfülű Togusa, látványos akciók, stb., vagyis tényleg mindent megkap a néző, amit 21 év alatt megszokott a GITS-től (vagy 27, ha olvasta a mangákat is).
Nincs is ezzel semmi gond, csak már elmarad az újdonság varázsa, az egyediséget pedig felváltotta az ipari mennyiségű termelés. Még ez sem lenne baj, amennyiben a történet kellőképp érdekes lenne, hovatovább kissé érthetőbb is, ám - szokás szerint - erősen oda kell figyelni, mert az ember elég könnyen elveszítheti a fonalat, ami után már nem lesz egészen világos, hogy tulajdonképpen ki kicsoda és mit miért csinál.
A készítők abszolút a hardcore fanoknak készítették az amúgy az Arise alcímű film és sorozat folytatásként szolgáló The New Movie-t, szóval aki most ismerkedik a GITS világával, lehetőleg ne ezzel kezdje, mert csak megfájdul tőle a feje - olvassa el inkább a kronológiai sorrendet, és induljon az 1995-ös, első résszel. De mivel ez mégis csak Ghost in the Shell, ezért az új film
