Bár gyakran szokták egy-egy szériára azt mondani, hogy "az utóbbi évek egyik legjobbja", a Stranger Things esetében valóban ez a helyzet, noha alaposabban megvizsgálva szemernyi újdonság sincsen benne, sőt, aki életében legalább egy Stephen King-regényt olvasott (pl. Az, Ragyogás, A tűzgyújtó), és látott Spielberg-filmeket a '80-as évekből (pl. Kincsvadászok, E.T.), az lényegében a Stranger Thingst is látta.
Hogy mitől kiemelkedő mégis a Duffer-fivérek (pl. Hidden) sorozata? Mert úgy lövi el a legáltalánosabb kliséket, hogy közben eszünkbe nem jut, hogy emiatt méltatlankodjunk, mert a történet érdekes és izgalmas, a színészek (pl. Winona Ryder) remekelnek, a karakterek a közhelyek ellenére is kidolgozottak, folyamatos a feszültség, de legnagyobb telitalálat a hangulat, amibe beletartoznak a korabeli ruhák, frizurák, autók, használati tárgyak, filmposzterek a falakon (pl. Cápa, A dolog), stb.
A Netflix ismét megcsinálta. Míg Hollywood egyre jobban belekövesedik a szuperhősökbe, buta remake-ekbe és rebootokba, addig a tévék, és különösen az online tartalomszolgáltatók szárnyalnak, hiszen nem kötik őket olyan béklyók, mint a filmes producereket, és persze nem is akarnak minden áron milliárdos profitot termelni. E kényszer és teher nélkül, a nézőket egyenrangú partnerként kezelve, valóban nem nehéz színvonalas produkciókat előállítani.
